2008. október 21., kedd

passz

Passzolnék. Mondom, ezt én nem kértem, átadnám másnak, lehetőleg az ellenségemnek -aki nincs...

Így marad életem 3. legszarabb napja az enyém.

Az első kettőn meghaltak szerettek, így fogjam be a pofám, hiszen mindenki él és virul, pl.:
-a főnököm, aki macskakapar a felírónaptárba, nem hall a fülével amikor kéne, és emiatt 23án is meló lesz...
-a 3gorilla, akik magyargárdagyűlés előtt, ill szürke hétköznapokon bkv ellenőrként 25éves, nem mondom hogy soha, de nagyon ritkán bliccelő szőke lányokat vesznek körül a peronon fényes nappal,m ert véletlenül (Isten látja lelekemet) rossz jegyet lukasztott . és 12rugóra gyöngybetűkkel kiállítják a csekket...
-Theoka pompás közérzettel rágdossa a rendelkezésére álló 1millió játékot és miegymást, miután telipössentette fürdőszobát, betekert azajtórácsba és szétcintálta 1 harisnyámat

Szóval mindeki jól van...

CSak én nem...

3napos migrénemet 2óránként legyűröm valami kézre eső szerrel, és hamarosan lefexem... hogy kipihenten kezdjem a holnapi napot...

2008. október 18., szombat

kiskutya

Kiskutya kövér- de legalábbis nagy a bundája. Fekete. 30 centis magasságával a maga kölyökutya mivoltában tökéletesen jólérezve magát 1 kartonon szaglász - ik:)

Ujj felényúl, óvatosan megböki. Meg bökkinti. Pajkos kutya-forma 180 fokot perdül és állítom, mosolyog. Odapattog. Az ujj bököd a papírra, gombóc pattog, farok csóvál és nyaldossa a kedves kezet.

A kép fókuszál: a játszó-böködő ujj fekete a kosztól - a ruha szakadt, gazdája 1 hajléktalan.

A kép kitágul: mosolyog a fogatlan száj, vakargat a szurtos kéz, nincs semmi csak ember és kölyökállat . Egy másik szurtos alak alak a földön térdelve hívja a kis dinka kölyköt, hadd' kócolja ő is össze a bundáját, kapjon a lelekes kutyapusziból.

Egyformák vagyunk mi emberek. Szeretjük, ha szeretnek, szeretünk játszani...

Egyformán korog a gyomrunk, és fázik a lábunk...

9 fok volt és esteledett...

Mi lesz velük fázós lábú fázós lelkű emberekkel, kivert lompos kiskutyákkal?!

2008. október 14., kedd

Erdei lét





Szombat reggel - csipás szemek, a kába agy rémet lát: menni kell, menni kell, tea, KV, bili, munka, menni kell!

Nem kell, szombat van, súgja a jótündér, akit az előző esti pálinka-fesztivál gőze tartott idáig fogva, és csak most volt képes eloszlatni a ködöt, hogy SZOMBAT van, NEM KELL DOLGOZNI!!!


2.haza (Egom) felé világosodott meg Á., hogy a nyár utáni sirámainkkal felhagyva élvezzük ki az évszak és az éghajlat adta lehetőségeket: süssünk szalonnát az erdőben!

Vasárnap összagyűlvén, Ámonkety' vacsiúj járgányát sárban felavatván meg is érkeztünk a zsírégetés színhelyére: Majáli forrás (Anális?), őszi erdő.

Volt ott mi szemszájfülnek ingere: lángon csirke, szénen saslik, csevabcsicsa, borbanszóda és hazai, kalsszikus sztendápkámedi szinfonklónról, Nemes úr jóvoltából.

Jó volt...