Megesett, hogy ebben a mainapságos mínusz fokos "szépidőben" épp az egyes vilire vártam az Árpád híd budai hídfőjénél. Fejemből kibambulásom célpontja egy hasonkorú lány volt, épp' azt néztem, h nekem is ilyen hosszú haj kéne. A csaj soprtos volt, jól szituált és fázott, mint én. A képet egy s-vonalban közlekedő nagydarab hajléktalan törte meg , és egyenesen a barnahajú felé tántorgott, majd félig rá is esett. Félő volt, h mindketten a síneken kötnek ki...
Hogy senki sem mozdult meg, hogy elkapja őket? Mint egy kamarszínházi előadáson, férfiak, nők, egyaránt csak nézték, hogy tőlük pár lépésre hogyan küzd a lány az egyensúlyáért.
Ez talán már nem is meglepő?
Elgondolkodtató, h már az a furcs, h a lány szitkok szórása helyett, próbálta felrángatni a földről a méretes részeget, és ebben csak én a voltam segítője.
A mini előadás folytatódott a lelketleneknek, aki biztos szívesen hagyták volna asínek mellet a mínusz 10ben feküdni hagyni a szerencsétlent.
Összenéztünk, "Vigyük egy padra!, majd köszönés nélkül felszáltunk a begördülő 1 es vili két különböző ajtaján.
Nem hasonlítunk egymásra -barna-szőke, alacsony-magas, nincs külső jele a részvétnek. Ez a betegség csak néháynunkat fertőzött meg, és remélem másnak is átadom!
Folyt köv.
2010. január 27., szerda
2010. január 22., péntek
Masszázsélmény
Kaptam egy bónt (ennek a hátoldaláról az idézet az előző posztban!), örültem neki , mert ahova szólt, az mint gondolhatjátok egy mauri-masszázs-szalon (?). Gondoltam én akkor.
Hogy hol voltam végül? Egy lánnyal/nővel/gyógyítóval/kineziológussal, de összességében valakivel, akivel először 1 órát beszélgettem dolgokról, amik fontosak, és amiről a szeretteimmel is szeretnék ezek után. Család, traumák, szerelemek, elfogadás, betegség, halál, sex. Hogy jó élni, és hogy tudni kell jól élni, úgy, hogy nem hagyod, h megrágjon és kiköpjön ez a kurva világ.
Meg lettem érintve, egy "lányon" keresztül egy kultúra által, ami nem azt mondja, h ő az egyetlen, a legjobb és minden gondodnak vége, ha "belépsz" közénk. Ő maga volt a referencia, a belőle sugárzó nyugalommal, és elfogadással.
Az, hogy fejbőrömtől a talpamig átmasszírozott, simított, gyúrt fantasztikus kiegészítése volt annak az együttlétnek amit a beszélgetésünk indított el.
Köszönet érte neki, és Jánosnak, akitől a bónt kaptam.
http://www.maurimassage.eu/
Hogy hol voltam végül? Egy lánnyal/nővel/gyógyítóval/kineziológussal, de összességében valakivel, akivel először 1 órát beszélgettem dolgokról, amik fontosak, és amiről a szeretteimmel is szeretnék ezek után. Család, traumák, szerelemek, elfogadás, betegség, halál, sex. Hogy jó élni, és hogy tudni kell jól élni, úgy, hogy nem hagyod, h megrágjon és kiköpjön ez a kurva világ.
Meg lettem érintve, egy "lányon" keresztül egy kultúra által, ami nem azt mondja, h ő az egyetlen, a legjobb és minden gondodnak vége, ha "belépsz" közénk. Ő maga volt a referencia, a belőle sugárzó nyugalommal, és elfogadással.
Az, hogy fejbőrömtől a talpamig átmasszírozott, simított, gyúrt fantasztikus kiegészítése volt annak az együttlétnek amit a beszélgetésünk indított el.
Köszönet érte neki, és Jánosnak, akitől a bónt kaptam.
http://www.maurimassage.eu/
2010. január 19., kedd
Idén
Helló 2010, vártalak már. Bár kicsit csalódnom kell, és félre ne érts, nem miattad.
Én vagyok az aki áthúzta szaros 2009-ből a rossz szokásait, még szerencse, h időben észrevettem :D
Nem fogadtam meg semmit megint, csak kívántam, ami nem azt jelenti, hogy várom az étertől, h az ölembe pottyantsa, nem. Inkább kitűztem célként az álmom, és igyekszem afelé változni, hogy elérjem.
Találtam valamit egy karácsonyi ajándék hátoldalán. Idézetek, fúj - önkéntelen reakció minden "kreatív" embertől (mert ugye mi intellektuálisok majd kitaláljuk a magunk igazságait). De ezt azért ajánlom figyelmetekbe, nekem sokat ad:
Én vagyok az aki áthúzta szaros 2009-ből a rossz szokásait, még szerencse, h időben észrevettem :D
Nem fogadtam meg semmit megint, csak kívántam, ami nem azt jelenti, hogy várom az étertől, h az ölembe pottyantsa, nem. Inkább kitűztem célként az álmom, és igyekszem afelé változni, hogy elérjem.
Találtam valamit egy karácsonyi ajándék hátoldalán. Idézetek, fúj - önkéntelen reakció minden "kreatív" embertől (mert ugye mi intellektuálisok majd kitaláljuk a magunk igazságait). De ezt azért ajánlom figyelmetekbe, nekem sokat ad:
Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)