Szóval sokat dolgozom. Mert szeretek dolgozni, szeretem a munkám. :) Szerencsés vagyok.
Szóval szeretem a férjem. Sokat foglalkozunk egymással és ez határozottan jót tesz nekünk.
A fenti sorrend nem mérvadó :P
Az elmúlt fél évben kifordítottam a világom a sarkából, és még a fiziológiás szükségleteket is megerőszakolva éltem, és áldoztam a munka oltárán. (Félreértés ne essék, én magamtól vagyok ilyen hülye, h néha étlen, van, h szomjan és elzsibbadt végtagokkal klimpírozok a laptopon- senki nem várja el, csak én, kisbetűkkel, odabent.) Maradék időben szekáltam/szerettem Ákit, és néha meghúztam Theo fülét.
De ez az időszak kifutott, mert megrázó, sokkoló, EMBERTELEN felismerést tettem ma reggel: elfelejtettem Katika szülinapját. Egy sajtótájékoztató miatt. A mérlegen fehér fényű reflektor, az eredmény sok:null. Belefér, h eltűnsz, mert új csajod/pasid van, vagy épp sok a meló, vagy beteg az anyád. De van egy határ, ami ezennel elérkezett, és szépen a lényegre fogok koncentrálni:
család, barátok, és a saját egészségem.
