2010. szeptember 17., péntek

Waves

Olyan érdekes az élet... Mondhatom ezt most, h már van egy kis rálátásom. Magam mögött hagytam szerelmeket, munkahelyeket, barátságokat, eltemettem szeretteket, megtaláltam magamat -többé kevésbé -, egyre közelebb kerülök olyan misztikumokhoz, mint a házasság, és hogy egyszer két szív fog dobogni a bőröm alatt. OK, még mindig sehol se tartok:D és már abban is biztos vagyok, hogy ez nem az a fajta menet lesz, ahol véges a megtapasztalni való. Minél többet látsz az életből annál kevesebbet tudsz... Amint erre kezdtem rájönni, megrémültem. Azt gondolta kiszsófi legbelül: hogy HA majd lesz diplomám, HA majd lesz jogsim, HA majd felnőtt leszek, HA ... Akkor már minden világos lesz, ismerve a szabályokat ezen a giga-grundon. Kiszámítható és állandó - és majd prímán elboldogulok.

:D Pont így megy, ugye? :D

Jaaj, nagyon tetszik... :D


A lényeg, h minden változik, hullámzik, pulzál. Az környezetem, de én is, a normák, a kedvek, a trendek, az időjárás. A dolgok jönnek, mennek. És mára megtanultam élvezni, h úton vagyok. Egy ideig borzasztóan idegesített: mikor érek már "oda". Mikor lesz kész a dolgog, amibe belekezdtem, a mondat amit kigondoltam, miközben írtam, az járt a fejemben: "mikor bújik már ki az utolsó betű az ujjam alól, vazz olyan lassan írok a gondolataimhoz képest..." A türelmetlenség elmésztett, a nem várt fordulatok összezavartak vagy megijesztettek.
De most hátraléptem, és rácsodálkoztam erre a 3-4D-ben vibráló egyedi és megismételhetetlen szitura, ahol a síkok- az emberek , az idő és a tér- a véletlen (vagy a sors) receptje szerint gomolyognak.

Erőlködhetsz, de úgysem tartod kézben. Alakul, te meg figyeld, merre vet. Örülj, ha jó, vészeld át h fáj. Kapcsolatok szövevénye teszi ki az életem, és míg volt amikor "csinálni akartam jól", már jó ideje csak hagyom, h történjen. Gyűrjük 1mást Kicsivel, és már nem félek 1-1 döcögős, félreértős, megnemértett, hisztériás naptól. Hiányzott a legjobb Kati, de tudtam, h lesz, mikor megint itt lesz nekem, és neki meg szüksége lesz rám. Imádom, mikor a 3 felől szerzett barátok nálunk nyerítenek 34 négyzetméteren, és míg Óndi viccel a szingliségén, Lindző tömi a pizzát a fejibe, addig Kati bojkottálja a Szupercsapatot, Ákoska meg élvezkedik 4 csaj között:D

Szeretem a hullámokat. Beborít, és felemel.

2010. szeptember 10., péntek

Öngyilkossági akció

A ZUMBA egy gyilkos kitaláció. Kishíján fibrilláltam a terem közepén, vesztettem 12 liter folyadékot, a fejem a céklával lezajlott szoros verseny után végül győzött... Viszont: biztos, hogy ha rendszeresen járnék hamarosan én lennék a láthatatlan ember... Egy srác ezzel a táncos aerob mozgással 25 kilót dobott le magáról :O

Kataliné az ötlet, hogy a jövőben ugyan sűrűbbnek ígérkező, de az elmúlt kétévben viszont igen gyér számszú találkozásaink egyikén ne a 4 fal között pusmogjunk, hanem nézzük meg ezt az új őrületet. Őrület, mert már zenék íródnak, és ruhák varródnak zumba módra, amint azzal az órán mi is találkozunk.

A hiperaktív nikkelbolha egy melankónikus nagymama a csajhoz képest aki tartotta a szupertrendi zumba órát. Megmondom őszintén fenszi cicababákra számítottam, így kellemesen feloldódtam a tisztes családanyák körében, akik úgy ropták - flamenkó, rumba, salsa, rigmusokra, mint a profik.

Lehet legközelebb már fogom élvezni, egyelőre próbálom magam újraéleszteni...

Majd még jelentkezem...