I've been waiting all night for you to tell me what you want, tell me, tell me that you need me

Ki korán kel...

Isten kegyes, és nem mindenkinek kell vért izzadni ahhoz, h aránylag emberi formában bírjon létezni. Emellett azért tudjuk, h Isten nem örökké kegyes, így a kampány szerű sportolást felváltotta nálam a szervezett megmozdulás Attilánál, aki egy cukorfalat. Aki ismeri az most röhög, hiszen Attila kb. 120 kg és ebből 100 izom.
Én, aki reggel 30 percet bootolok, még fekve, enyhe iszonnyal néztem végig, ahogy a Ákos 6.55-kor elhagyta a színt, hogy 7.00-kor Attilával elkezdjék a súlyok emelgetését.
Elég annyi, h kedden pénteken már én is ott vagyok, és tök jól bírom - tanulság, h korlátok a fejünkben vannak.
Nem mondanám, h teljesen poén mentes a szitu, ahogy a reggeli elvetemültek között egyetlen csoffadt anti-gyúrós formámmal az üres rudakat lengtem, de ez van.

A lényeg, hogy ma nekem is kijutott a jóból: egy csapat vízilabdázó személyében, akik száraz edzés keretein belül elözönlötték a termet. Az is mutatja, h nem vagyok teljesen normális, h kb. futva menekültem egy távoli sarokba folytatni a rúd lengetést, míg más nők fej számolást végeztek volna, h hány napig tudnának ellenni kenyéren és vízen, ha csak egyet is hazavihetnének belőlük. :D