YES

Érezni, hogy szemeid már szemeben

élnek és néznek.

S érezni azt, ha szép, veled szép,

s csak veled teljes az élet...

Illyés Gyula

Amerikai kalandok 2. rész

Helló, itt új én! :) Leráztam magamról a rontást, ami hatalmába kerített a lent leírtak alapján.

Elértem a vacsi új gépemet, klassz 1,5 órás utam volt, leszálltam, taxyba vágtam magam - fogatlan iq fájter bácsi mellé, aki pofátlanul kijelentette mennyi borravalóra tart igényt... - zuhi, és irány a konferencia.

Megint átmentem a különféle gyomorgörcsökön: fogom én ezt érteni? nem fognak kinézni? ...

A rossz érzésem azonnal elmúlt amint az első ismerőst megláttam. Itt valahogy mások az emberek, kedvesek. Ennyi nem tudom máshogy leírni.

Lehet sokmindent mondani az angol nyelve, az amerikaiakra, de azt vitathatatlan, hogy jó indulatúak, kedvesek, nyitottak.

A meleg kézfogás volt a minimum, Brent a T-scanes régió manager öleléssel, de mindnenki minimum egy hátbalapogatásos kézfogással köszöntött. A recepciós hölgy már nyújtotta is a névkártyámat -ezúttal Zsophia voltam:) - és éreztem, hogy ez az ország mégsem akar kivetni magából.

Lementek az előadások, de akárhogy is nézzük mosott sz*rnak is rossz voltam, de ezért van nálam a videókamera. rögzíti, amit az agyam képtelen.

Eredeti tervem az volt, hogy amint lehet fejest ugrok abba a gyönyörű nagy ÁGYba amit a szobámban láttam, de aztán mégis úgy döntöttünk Leventével, hogy szétnézünk kicsit.

Mondjuk nincs nagyon mit, de a séta már azért is jó ötletnek tűnt, mert a légkondival itt kinyírják az embert. Szerintem 12 foknál nem volt több a termekben, és rendesen lobogott a terítő a széltől amit generált a berendezés.

Tavaly volt 1 egész délutánom itt, akkor a fent említett légkonditól elszenvedett arc-homlok és fül gyulladással vettem a nyakamba a várost, bedőlve az állításnak - ami mellesleg igaz volt - miszerint 6 blokknyira van a tó. A kis nyomi magyar agyam 6 blokkot bevehető távnak ítélt meg.

Hamar rájöttem, hogy ez séta bizony lesz vagy 3 kilometer.

Szóval mégis sétáltunk. Úti célnak kitűztük a Harley Devidson múzeumot, hátha nyitva van. És nyitva volt. Mondom, h megtört a varázs- a hét minden napján 6 kor zár, csütörtökön, mikor mi mentünk 8kor.

Lehet egy fanatikusnak sokkal több időbe telt volna átnyálazni a mocikat, nekünk elég volt 1 óra. Hihetetlen milyen satnya biciklikkel kezdték, és mennyi mindent csináltak az elmúlt 100 évben. Képek hamarosan.

Ekkor már 2 napja nem aludtam rendesen, ami arra volt jó, h beintve jetlegnek, aludtam reggelig, mint egy jó ámerikai lányka.

Rengeteget tanultam - tételesen, és szemléletben is. Megérte, hát még azért amilyen New York volt.. :)

folyt köv.