Skizó...

Megtörtént, hogy a lenti buli napján, hogy sétálási jelleggel egy kedves ismerőssel a turisták nyomdokába lépve a Gellért hegyre vetődtünk. Nédd má mibe botoltunk!!!


Hát már sehol sem vagyunk biztonságban???

:)

Bu-lí

A fenti ábrán látható személyek bűne, hogy szombaton reggeli 6órára értem haza. Szörnyen éreztem magam, ezért kétségbeesésemben a középső fiatalembert jól orrbakönyököltem - csak hogy tudja hol a helye ;)

qszikex

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad
Őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint fémbe a savak
Ösztöneimmel belemartalak,
Te kedves, szép alak...

József Attila

USA part2

Kicsit in medias res voltam, uh íme némi magyarázat, hogy miért is:

Nem állítom, hogy az angolom hibátlan, még azt sem hogy jó. De azért jól elboldogulok vele - vannak finomságok amit nem tudok kifejezni, ha hadarnak nem értem, de hogy fogászati, egészen pontosan TMJ, azaz állkapocsízületi konferencián én érdemben részt vegyek Ámerikában?!

viccS

Egyszeri Zsófi már mondta 2hetes jogsival a zsebében, h "hát persze hogy visszaviszem a zsír új bérelt passzátját a szállodához főnök úr"! :D:D:D:D
Aztán csendben elidőztem odabent a bőrszagban, hogy hogy rájöjjek, hogyan is indul az automata autó:) ("ó igen, túdom hogyan kell csinálni, persze, nekem is az vaaan, csak messze parkolok vele...)

kamukirálylány

Ez persze régen volt, az viszont nem változott, hogy aki mer az nyer alapon nem félek belevágni dolgokba, mert bízom benne, hogy jól jövök ki belőle. Nemszeretem elszalasztani a lehetőségeket, no.

De mégis, kicsit talán nem éreztem magam elég kompetensnek. :)

De gy angol anatómiai gyorstalpaló, és a praxisban eltöltött 1,5 év, valamint a főnököm helyett elkészített pár vizsgaprezentáció elégnek bizonyult, hogy kiképeztessem magam a BIOpack és a TScan tudorává.

Ezért voltam ott:) no meg, hogy egyek 1 HAMBURGERT a HAMBURGER hazájában. Meg hogy jól megnézze magamnak ezeket az "amcsikat".



folyt köv.

USA part1

Kezdem a sztereotípiákkal: patrióták, félnek mindenkitől aki be akar menni, nem tudnak semmit a világról, dagadtak és buták. Igen kb. ezt gondoltam Amerikáról, ami alatt általában az Egyesült Államokat értjük - nem az egészt kontinenst...

Siralmas, tudom. Pedig én nem vagyok az az előítéletes típus. Mégis a fent felsoroltak mindegyike felütötte bennem a fejét, mikor is közeledtem az állkapocsízületi konferencia színhelye, Milwaukee felé.

Még a heves szívdobogásig is eljutottam a beléptetésnél... De képzeljétek nem történt semmi...

mukk

Persze fel lettem véve videóra, levették az összes létező ujjlenyomatom, majd enyém volt az amerikai álom! Igen, elkapott a gépszíj... Rengeteget tanultam a konferencián, és mégsem a megszerzett tudás mértéke az ami miatt még mindig nem térek észhez, hanem a források. Az emberek akik 10-20-30 évvel idősebbek mint én, az annyi helyzetük pedig... nos, ehhez nem tudom a szorzót :) Eszük tengernyi, és , és mi a furcsa?

Hát hogy nincsenek elbódulva önnön tökéletességük sugárzó fényétől, hanem viccesek, közvetlenek, és nem irigylik tőled a jót! Kicsit fel voltam készülve rá, a jó magyar átlagból kiindulva, h én leszek a Senki, híján a címnek, kornak, pénznek, és a himbilimbinek, és max a hajszínem és hátsó felem fog szimpátiát gerjeszteni irányomba.

Érdekes egybeesés, h pont a Védett férfiakat vittem el magammal - párhuzam ismeretlen kór, és női emancipáció között...

Kellemes csalódás ért, nem csak ezen a téren, hanem szinte minden első bekezdéseb felsorolt ügy kapcsán is.

Illetve átértékelődtek a dolgok. Lehet hogy sokat esznek, és azt képzelik, h a főzés kimerül a mikróban melegítésben. Még kisboltot sem találtam - a nagy benzinzabálókkal járnak óriási hodályokba gigantikus mennyiségben venni a kaját... Szóval igen, lehet h ez így van, de hogy milyen kedvesek, arról miért nem szól a jó magyar büszke fáma? Ezt fogom ezentúl látni bennük: megkérdezik, hogy hogy vagy, ha elfehéredsz, a repülőn, aki melletted ül és jót beszélgetsz vele, megadja az e-mailjét, hogy tudjátok folytatni, ha éppen lekésed a géped, aki mellett rágod a körmöd, felhívja egy barátját, hogy nézze meg mi a helyzet azzal a géppel... és még sorolhatnám!

A recepciós aki 3Xakkor a mint e, és ragyás, és egy ablaktalan alacsony plafonú helységben ül naphosszat, nem utál, mert a világra jöttél, hanem mosolyog. mindenki, mindig mosolyog. Ez nem azt jelenti, h nincs problémájuk, mert van,de arra röpke pillanatra, míg össze akad a tekintetetek, küld egy mosolyt, mert az nem kerül semmibe...

Ebben a tükörszobában járni, ahol ha dobsz egy mosolyt visszaverik még a falak is, JÓ.

És önmagamat is meghazudtolnám, hiszen eddig arra gondoltam, hogy nekik könnyű, nincs olyan a vérükben is keringő történelmi hányadtatottság mint nekünk... Ez igaz is, meg nem is... Lehet, h nincs és "nekik könnyű", hiszen a saját háborúik is messze zajlanak az országtól, de mégis, illene optimizmusból, közvetlenségből pédát venni róluk.

Addig is míg kikódolom mélabús magyar génjeimet :D gyakorlom a mosolygást, mert az utóbbi időben leszoktam róla. pedig jól működött!

Itt egy kép ahol nővéremmel éppen doktorálunk vigyorból:

Gyakoroljatok vele:D