Példakép

Élni tudni kell...

Minden

Rettenetes, hogy minden nap kelletik magukat a jobbnál jobb témák, és tessék - 1szer sikerül írnom 1 hónapban...

De snitt!

Jó hír, hogy várhatóan kitöröm majd a lábam hamarost, hiszen karácsonyfa dísz után kepesztve megleltem sosem használt jégkorcsolyámat. Hehe! A 4évvel ezelőtti csúfos békapózban való "én így szoktam pihenni" landolásomat a műjég kellős közepén még mindig nem heverte ki a jobb térdem. Minden lépcsőnél kattan 1 picit. Mint ahogy a gyerekversben a villamos csönget: picit.

A lényeg, hogy megyek még kérem szépen karácsonyi vásárba Ausztriába Kedvesem szüleinek jóvoltából, amiről mindenképpen beszámolok, hiszen olyan programokkal kecsegtetnek, mint Salzburgban való lovaskocsikázás :O

Nekem ez sose eszembe nem jutott volna, milyen jó, hogy van aki erre rávesz! :)

Apu-poszt

Voltam ma apunál:) Meglátogattam őt, mert már régen "láttam". Bár most sem láttam , nem kaptam puszit, nem fúrtam oda fejem a hasához, kérve, hogy fordítson át a feje fölött, ahogy annyiszor tette AZelőtt.

Csak a sírját nézem én évente párszor, és a nevét simogatom meg minden alkalommal a fejfán.

Itt van egy kép az íróasztalom felett, azon néz morcosan - morcos volt a világra többnyire:

milyen hülyék az emberek, miért bambulnak el, és mennek az útjába, miért fogalmaznak feltételes módban (Kérnék egy lottót... -> Kérek egy lottót!)

Mesélt és tanított, tiniként az agyamra ment... Mint a temetésén megbeszéltük adott életszakaszban a nővéreimére is... Mi hárman nem babáztunk, hanem szereltünk, fára másztunk - ők kopaszra nyírva kempingeztek, én varrógépben vagyok kiművelt. 5évesen a susztermattot verte a fejembe, kicsit később a műszaki rajz volt napirenden...

Szóval hiányzik. Nem november elsején, nem is a halála napjának évfordulóján, hanem minden nap.

Sokat kaptam tőle - a jég hátán is megélek és a vezeték blankolás sosem jelent gondot, és igen, pont olyan türelmetlen és ingerült vagyok mint ő :D

Bocs érte...

Ma elvittem Teót is megmutatni neki, tudom, hogy azt mondta: milyen fain kis kutya...

Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz az én lányomnak-fiamnak, porontyomnak az apu-érzés. Én imádtam az illatát, az ő foteljében szerettem ülni, de hiszen nekem nem is volt más - anyám helyett nevelgetett, az ő haja bánta a királylány korszakomat :)

Jaaj, apuci, gyere el az esküvőmre, és klassz lurkó-lelket küldjél majd onnan fentről, ha arra kerül a sor!

passz

Passzolnék. Mondom, ezt én nem kértem, átadnám másnak, lehetőleg az ellenségemnek -aki nincs...

Így marad életem 3. legszarabb napja az enyém.

Az első kettőn meghaltak szerettek, így fogjam be a pofám, hiszen mindenki él és virul, pl.:
-a főnököm, aki macskakapar a felírónaptárba, nem hall a fülével amikor kéne, és emiatt 23án is meló lesz...
-a 3gorilla, akik magyargárdagyűlés előtt, ill szürke hétköznapokon bkv ellenőrként 25éves, nem mondom hogy soha, de nagyon ritkán bliccelő szőke lányokat vesznek körül a peronon fényes nappal,m ert véletlenül (Isten látja lelekemet) rossz jegyet lukasztott . és 12rugóra gyöngybetűkkel kiállítják a csekket...
-Theoka pompás közérzettel rágdossa a rendelkezésére álló 1millió játékot és miegymást, miután telipössentette fürdőszobát, betekert azajtórácsba és szétcintálta 1 harisnyámat

Szóval mindeki jól van...

CSak én nem...

3napos migrénemet 2óránként legyűröm valami kézre eső szerrel, és hamarosan lefexem... hogy kipihenten kezdjem a holnapi napot...

kiskutya

Kiskutya kövér- de legalábbis nagy a bundája. Fekete. 30 centis magasságával a maga kölyökutya mivoltában tökéletesen jólérezve magát 1 kartonon szaglász - ik:)

Ujj felényúl, óvatosan megböki. Meg bökkinti. Pajkos kutya-forma 180 fokot perdül és állítom, mosolyog. Odapattog. Az ujj bököd a papírra, gombóc pattog, farok csóvál és nyaldossa a kedves kezet.

A kép fókuszál: a játszó-böködő ujj fekete a kosztól - a ruha szakadt, gazdája 1 hajléktalan.

A kép kitágul: mosolyog a fogatlan száj, vakargat a szurtos kéz, nincs semmi csak ember és kölyökállat . Egy másik szurtos alak alak a földön térdelve hívja a kis dinka kölyköt, hadd' kócolja ő is össze a bundáját, kapjon a lelekes kutyapusziból.

Egyformák vagyunk mi emberek. Szeretjük, ha szeretnek, szeretünk játszani...

Egyformán korog a gyomrunk, és fázik a lábunk...

9 fok volt és esteledett...

Mi lesz velük fázós lábú fázós lelkű emberekkel, kivert lompos kiskutyákkal?!