2009. január 15., csütörtök

Nicsak

Szeretem Adyt és Elvist...

Meg persze sokminden mást is, de ez a két pasi, jóapámmal kiegészítve kedvenc égi lakóim.

Találtam megint 1 verset:

VÁGYNI HOGY SZERETNÉK

Hiszen jó volt magamban,
Magamért és magammal élni,
De ezt a boldogságot
Olyan jó volna fölcserélni.

Valami furcsa kékkel,
Egy ősi s csak holnap jött mával,
Valami kidacolt, nagy,
Kínra-hajló romantikával.

Óh, vágyni hogy szeretnék,
De nem vággyal, aki csak percnyi,
De vággyal, amellyel
Örökig ki lehet telelni.

Jó, mi?

1 megjegyzés:

Prinszi and Padüsz írta...

Nagyon jó. Mit szólsz ehhez:

http://www.youtube.com/watch?v=zQMG2ubmu4E&feature=related