Hát itt van! Zsizsegnek a sejtjeim, hogy nem kell már mindig kabátba bújva félniük a külvilágtól.
Dafke pólóban mentem ki tegnap a suli elé a napra, hogy feltöltődjek... És bár libabőrös voltam, meleg volt a fal aminek dőltem...
Azt éreztem élek. Hamarosan minden életre kel körülöttünk...
MA nagyon emlékszem azokra, akik nem szívhatják be ezt a gyönyörű levegőt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése