Az a "szitu", hogy drága jó apám belém ültette a nyughatatlanság bogarát. Ez megnyilvánul kíváncsiságban, türelmetlenségben és tudásszomjban. Nyilván túl sokat vállalok :D
Azonban ez visz előre, és teszi lehetővé, hogy fejlődjek, és majd ha nyanya leszek, legyen mire emlékezni.
A holtpontok - amikor 12 féle dologban vagyok válságban - annyira nem a kedvenceim... Pont így voltam tegnap a mával... Olyan jó lett volna aludni, kipihenni ezt az őrült hetet, de én persze kelek 7kor, hogy fotózkodjak... Az önbizalmam 3 hónap nem-tornázás, és azt eszek ami elém-kerül után nem az a matyóhímzés volt, amivel belophattam volna magam Tamás, a fotós kedvébe...
Valamiért mégis mentem előre, és sikerült :)
Jellemzően addigra jöttem bele, mikor el kellett indulnom Győrbe 26 orvosnak elmagyarázni, miért érdemes az occlusio-t digitálisan mérni ... :)
Köszönöm Tamás a türelmedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése