A tél nem a barátom, ahogyan Zsüdy barátnőm mondaná. Nem részletezem, a tipikus télutáló összes averzióját fel tudom mutatni különböző egymást hatványozó kombinációkban - utálok öltözködni, fázom, latyak van, ráfagy a kezem a kormányra, kifehéredik a bőröm, sötét van, stb.
A Karácsonyról ne is beszéljünk, jól jellemzi a hozzáállásom, h Szabi barátom Grincsként jegyez, és októbertől már gyanúsan méreget, keresi a zöld szőrszálakat az orrom hegyén - és mindig megkérdezi, h ma hány kiló ajándékot daráltam le :D
Szóval kell a francnak az egész - idén kivételesen szereztem a most anyósom kertjét díszítő egykori karácsonyfánkra (rendes neve Szuritex) néhány mézeskalács díszt, természetesen 2 órán belül leáztatta az ónos eső, uh én végeztem ezzel a kérdéskörrel.
Ám, tegnap éjszaka egy igen kimerítő és mulatságos baráti fröccsmaratonról olyan szépséges, lassan hulló hósesésben sétáltam haza, hogy a 10:0-ás állás 10:1-re módosul a nyár kontra tél mérkőzésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése