Embertelen emberek 2

Akárhogy is, de minden napos feladatomnak tartom, h az empátiát ne hagyjam meghalni magamban. Sem másban. Attól vagyunk emberek, hogy segítünk egymásnak, és tudunk nézőpontot váltani, és nem csak a saját túlélésünkre koncentrálni. (Tudom, h van az éremnek másik oldala, és sokan visszaélnek a jóindulattal... De ez nem indok arra, h szarjunk mindenkire. szerintem.)

Asszisztenst kerestünk, és a meghallgatások során eljött hozzánk (hívjuk így) Marci. Az önéletrajzából nem derült ki az, ami a személyes találkozás során nyilvánvaló volt. Marci testi fogyatékos. Kitűnővel végezte el a sulit, viszont soha, sehová nem vették fel. Mi sem. Gondolom mindenkinek megvolt az indoka, ahogy nekünk is: tapasztalt embert kerestünk, és nálunk nagyüzem van, a kissé mozgásában korlátozott fiú fizikailag képtelen lenne a sürögni forogni a szekrénykék között.

Figyeltem magam míg nálunk volt (2 hét gyakorlatra elhívtuk, hogy legyen referenciája). Nem tudom, hogyan kell viselkedni, akkor ha valaki más. Kell egyáltalán viselkedni?

Érdekes, hogy a páciensek hogyan reagáltak... Nem is írom le... A sajnálat széles skálájától, az "amikor engem kezelnek menjen ki!" -től a megértő érdeklődésig volt minden.

Én azt gondolom, hogy nem sajnálni kell, és nem is elutasítani. Lehetőséget kéne teremteni, hogy dolgozhassanak, hogy ugyan úgy élhessenek, mint mi, egészségesek. Sőt ne ők, és mi kéne hogy legyen... Iskola, munkahely legyen közös. Lehet? Nem tudom...

Embertelen emberek

Megesett, hogy ebben a mainapságos mínusz fokos "szépidőben" épp az egyes vilire vártam az Árpád híd budai hídfőjénél. Fejemből kibambulásom célpontja egy hasonkorú lány volt, épp' azt néztem, h nekem is ilyen hosszú haj kéne. A csaj soprtos volt, jól szituált és fázott, mint én. A képet egy s-vonalban közlekedő nagydarab hajléktalan törte meg , és egyenesen a barnahajú felé tántorgott, majd félig rá is esett. Félő volt, h mindketten a síneken kötnek ki...
Hogy senki sem mozdult meg, hogy elkapja őket? Mint egy kamarszínházi előadáson, férfiak, nők, egyaránt csak nézték, hogy tőlük pár lépésre hogyan küzd a lány az egyensúlyáért.

Ez talán már nem is meglepő?

Elgondolkodtató, h már az a furcs, h a lány szitkok szórása helyett, próbálta felrángatni a földről a méretes részeget, és ebben csak én a voltam segítője.
A mini előadás folytatódott a lelketleneknek, aki biztos szívesen hagyták volna asínek mellet a mínusz 10ben feküdni hagyni a szerencsétlent.

Összenéztünk, "Vigyük egy padra!, majd köszönés nélkül felszáltunk a begördülő 1 es vili két különböző ajtaján.

Nem hasonlítunk egymásra -barna-szőke, alacsony-magas, nincs külső jele a részvétnek. Ez a betegség csak néháynunkat fertőzött meg, és remélem másnak is átadom!

Folyt köv.

Masszázsélmény

Kaptam egy bónt (ennek a hátoldaláról az idézet az előző posztban!), örültem neki , mert ahova szólt, az mint gondolhatjátok egy mauri-masszázs-szalon (?). Gondoltam én akkor.

Hogy hol voltam végül? Egy lánnyal/nővel/gyógyítóval/kineziológussal, de összességében valakivel, akivel először 1 órát beszélgettem dolgokról, amik fontosak, és amiről a szeretteimmel is szeretnék ezek után. Család, traumák, szerelemek, elfogadás, betegség, halál, sex. Hogy jó élni, és hogy tudni kell jól élni, úgy, hogy nem hagyod, h megrágjon és kiköpjön ez a kurva világ.

Meg lettem érintve, egy "lányon" keresztül egy kultúra által, ami nem azt mondja, h ő az egyetlen, a legjobb és minden gondodnak vége, ha "belépsz" közénk. Ő maga volt a referencia, a belőle sugárzó nyugalommal, és elfogadással.

Az, hogy fejbőrömtől a talpamig átmasszírozott, simított, gyúrt fantasztikus kiegészítése volt annak az együttlétnek amit a beszélgetésünk indított el.

Köszönet érte neki, és Jánosnak, akitől a bónt kaptam.

http://www.maurimassage.eu/

Idén

Helló 2010, vártalak már. Bár kicsit csalódnom kell, és félre ne érts, nem miattad.

Én vagyok az aki áthúzta szaros 2009-ből a rossz szokásait, még szerencse, h időben észrevettem :D

Nem fogadtam meg semmit megint, csak kívántam, ami nem azt jelenti, hogy várom az étertől, h az ölembe pottyantsa, nem. Inkább kitűztem célként az álmom, és igyekszem afelé változni, hogy elérjem.

Találtam valamit egy karácsonyi ajándék hátoldalán. Idézetek, fúj - önkéntelen reakció minden "kreatív" embertől (mert ugye mi intellektuálisok majd kitaláljuk a magunk igazságait). De ezt azért ajánlom figyelmetekbe, nekem sokat ad:

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,

és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse....

Antiszoc

Az. Vagyok.

.