Hát ez a Dú 1 tündér! Elhalmozott tulipánnal, meg jácinttal. És még a főnökömnek is eszébe jutott, h lány vagyok, így az irodám sem kopár már (bár lehet csak átmenteti az oázis, lévén úgyis kinyírom hamarost szegény korall virágot...)
Másfelől én azt gondolom, hogy ha már külön meg kell ünnepelni, hogy milyen neműek vagyunk, akkor nagy az igazságtalanság....
Tartani kéne férfiak napját is, hiszen férfi nélkül nincsen nő. Ha hangsúlyozzuk a szerepet, miszerint törékeny és esendő, lágy és kedves, anya és nők vagyunk, akkor hangsúlyozzuk azt is, hogy férfiak nélkül ezt nem lehet...
Ő nyitja ki az ajtót, cipeli a szatyrot, festi a falat, szereli a konektort, cseréli a kereket, dolgozik, mikor mi babázunk...
Jó esetben:) Sajnálom azokat a őket, akiknek férfiként is élniük kell az életüket, mert nincsen mellettük társ, apa, bátyó, öcsi, sógor, koma, jó szomszéd...
Köszönöm Dú, a virágot!
1 megjegyzés:
Igyekszem :)
Megjegyzés küldése