Április

Az én hónapom. Kedden leszek 27. Elszomorító, lelkesítő, furcsa és semleges egyszerre.

Közhely arról beszélni, hogy mit is gondoltam tiniként a 27 éves leendő önmagamról... Kezdem azt gondolni jövő mint olyan, nem létezik abban értelemben, hogy várunk kéne rá.
Carpe diem - a most létezik. Ahogy pillanatok alatt 17ből 27 lettem, pont így fog elrepülni még 10-20 év.

"Élni, szeretni minden percet, minden másodpercet. Nincs hely, nincs idő a szomorúságra, a kétségre, semmire: csak a nagy szeretet van, az élet szeretete."
Paulo Coelho

Április az én hónapom, de most nem várom. Nem, nem a szülinap. Az egyedül csak azért zavar, mert nem szeretek a figyelem középpontjában lenni. A névnapommal jól eljátszom minden évben: májusban azt mondom szeptemberben, szeptemberben azt, hogy májusban van :D Váháhá...

A baj, az hogy sok a dolog, és kicsit elfáradtam így tavaszra... hiányzik egy nagy pihenés, napozással kiszínezve... Drukklojatok, h Tenerife összejöjjön, és akkor visszakapjátok a pörgős szofit...

csók,

anyátok,

Kati
:D