2010. április 15., csütörtök

Suli

Mert nem bíroka seggemen maradni... A tv-rádió szakirányos diplomámmal 2,5 éve vagyok magánfogászaton praxis manager :D így kézen fekvő volt valami egészségügyi szaktudásra szert tennem. A STE pont ide vágó, egészségügyi projekt menedzseri képzése telitalálatnak tűnt.

Osztálytársaim ápolók, mentősök, ápolási igazgatók, röntgen orvosok, gyógytornászok - egyszóval egy más világ. Jóhiszemű tanáraink tanítanak mindenféle marketinges, projekteszervezési dolgokat, de a módszerek csak elméletben nagyon szépek.

Mihelyst a gyakorlatról esik szó, megindul a panaszáradat. Nem nem hisztis az én osztályom, hanem itt kézzel lehet tapintani kishazán egészségügyi helyzetét.
CSupán néhány példa: a mentőstiszt arról beszél, h a főnöke az állomás felújítására szánt pénwzből építi házát, elődje a rohamkocsival ment költözködni, hogy az irodák szépek, de náluk még a WCt sem lehet lehúzni, hogy a szomszéd városban fizetik a túlórát, náluk nem... Az ápoló meséli, hogy az alkalmazója és a munkaadója nem uigyan az a személy - és folyamatosan problémi vannak ebből, hiszen törvényileg nincs megszabva, h bizonyos eszközök beszerzése kinek a feladata. Az ellenőrzéskor természetesen ő van megfedve, ha valami nem stimmel. Feudalista rendszer kapitalista században, elhanyagolt, gazos terület, ami mindenkinek, aki változtatni tudna rajta csak nyűg.

Elkötelezett, csupaszív szakemberek küzdenek a saját létfentartásukért méltánytalan körülmények között, és a korméány szarik rájuk.

Remélem kitartanak.


Nincsenek megjegyzések: