Csak nem ismerem.
Minden nemzet büszke a flórklórjára, mi nem... Vagy igen? Csak felnőnek nemzedékek anélkül, hogy találkoznának vele. Mint én is. Énekórán tanultunk pár népdalt, de skanzenbe 25 éves fejjel mentem el magamtól, és akkor kerül helyére a népdal szövege, mikor szembesülsz a környezettel, az élettel, a tárgyakkal, ami nekik, az őseinknek osztályrészül jutott.
Kontextus.
Csilla, Csíkmadarasról tud néptáncolni, tudja melyik motívum melyik országrészből származik, és kívülről fújja, azzal az örömmel, vagy keservvel a magyar nótákat, amit azok magukban hordoznak.
Én kb. a Lidi nénit ismerem az esküvőkről. Meg a ződrevanaződrevana című műdalt.
Nyilván nekik ott a lételemük, hogy őrizzék ezt a tudást. Nekünk magyar állampolgároknak a saját kultúránk meg már olyan ávétos dolog...
Hol is kéne kezdeni a felzárkózást? Az egy dolog, hogy a templomban hülyét fogok csinálni magamból elsőáldozáskor a 6 évesek között, de népitáncolni is 27 évesen kezdjek el? :)
Elfogok. És annyira imádom, mikor a magyar zene új alakot ölt, tovább él, köszönhetően pl. a Csík zenekarnak. Lájkolom :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése