2010. december 22., szerda

Vége

Hallod, már alig vártam, hogy vége legyen elmúljon, és elfelejtsem ezt a napot. Az utolsót.

Ha jobban belegondolok csak 1 picike hétről van szó, de itt az idősík görbül, vagy mifene, mert úgy teszünk, mintha 1 kerek hónapra kivonnánk magunkat a forgalomból.

Karácsony. Ilyen bonyolult szövetét íznek, időnek, érzelemnek. Misztérium.

Sajnos soha nem várom, mert annyi gond van vele...

A rendelő kiürül, a virágok az ablakba kerülnek a fáradt téli napfény útjába. Áramtalanítjuk a mindent, összeszeded az amúgy hetek óta hempergő cuccaidat. Nem is értem ennyi csetresz hogyan gyűlik össze. Derékmelegítő, műanyagdoboz (az anyák aranyrudak helyett ebben mérik a gazdagságot), virág, maradék kaja, utalós kártya, zsázsázsá...

Szomorú, h így kivonul az élet ebből a zsizsegős helyből... De képzeljük, h a falak is pihennek.

Idén a prímet a halak vitték. Én meg a halakat vittem.

5literes, szebb időkben kovászos uborkát látott üvegben. :)

Kíváncsi vagyok Á mit szól, amikor hazaódalog a céges buliról, h 2 nagy, 1 tini, és 6 bébihal várja a konyhaasztalon:D


Nincsenek megjegyzések: