Eddig sikerült a csontjaimat egészben megtartani - ám azért csak megadatott a zacskóval a lábon fürdés.
Az egész azzal a szuperszép világos, magassarkú, hasított bőr cipővel kezdődött...
Komolyan, én nem tehetek róla, hogy Á azonnal a kezembe nyomta a csak szívfájdításból felpróbált topán pénzben mért ellenértékét.
Egy ilyen szépséget nem lehet a szekrényben hagyni (mert megsértődik), így természetesen másnap debütált. Viszont elnézve azt a 3 négyzetcentit, ahol a 39-es lábam fejének kellene kb. 12 órát nyomorognia - arra jutottam, h a premier előtti estén leszámolok a benőtt körmömmel. Ez a vacak, amolyan genetikai örökség - benő, fáj, sebészet, v pedikűr.
Ez utóbbival élek, mint protekciós - mert nekem mázlistának manikűrös a nővérem. Így kordában lehet tartani a kis cipó lábujjakat.
De! Krisztit - a szemzők és flakszok koronázott királynőjét - nem lehet egy spontán az ölünkbe hullott cipővásárlás ürügyén előállítani.
Így megcsillant a fény a kisolló élén, én felvettem a meditációs törökülés pozíciót, és nagy erőkkel neki láttam.
Maradjunk annyiban, h nem kellett volna. Hogy fáj e? nagyon... Konkrétan bicegek, úgy begyulladt a művem helye - ja és baba cipőben járok, bár a papucs lenne az igazi.
Kaptam is a pofámra, a lábamra meg egy csinos dunsztkötést :( Amit nem érhet víz 24 órán keresztül.
Uh Á szépen körbe szigszalagozott egy alig használt uzsitasit a jobb lábamon, és tádám kész a hülyegyerek...
:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése