SGyE-Salsa Gyilkos Egyesület

Képzeljétek kedves Olvasók, régi álmom teljesült, táncolni járok a Kedvesemmel.

Tüzes latin rigmusokra mozgunk minden 7főn, szőke göndör fürtjeit/sörényét vadul lobogtató Andi vezetésével.

Mit mondjak, nem erre számítottam, és kicsit félni kezdtem minden álmomtól, h izzasztó rémséggé ne fajuljanak mind, egytől egyig...

Az ember jánya azt hiszi, neki van mozgása, meg hát úgy mint sok minden idáig, ez is könnyen fog menni, ja és persze a latin dörgölőzés nem lehet olyan nehéz, cal hoci nekem a parkettet.

LÓFA**T!

Az egy dolog, h minden áldott 7főn megölni készülünk egymást hasonlóan sikerorientált párommal a fülleteg terem kellős közepén

-"mindig ott a térded ahol nem kéne!"
-"hamarabb lépsz"
-"nemérzem a ritmust, milyen macskazene ez?!"
-"eltakarják a tanárt -honnan kéne látnom, hogy mit rugdos a lábával?!?!?!?!?!?"

De ráadásul még nem is megy:) értem ez alatt, ha idegesen ugyan, de brillíroznánk, egye fene...

De hogy az előző alkalomkor bemagolt kombinációkra sem igazán sikerül visszaemlékezni... Ráadásul mint két talpig gipszelt botfülű imitáljuk a szenvedélyes pörgésforgást átvezetést... Egy öröm a szakavatott szemnek...

Nem is értem atánctanárokat?! Mér szeretik keresztre feszíteni az általuk imádott táncokat?!


Előre vetítve a jövőt:

A delfin a puszinál minimum leharapja az orrom.

Minden távoli tájon válogatott betegségek fognak gyötörni.

Californiában szörfözés közben kicsit megfulladok, és MiniMe fog kimenteni...