Sí2

Tudom, h egy lustapék vagyok, de pont az előbb rúgtam bele a küszöbbe, és ezt betudom büntetésnek amiért ilyen sokáig nem írtam. Már lassan egy hónapja, h az osztrák símezőknek is bemutattam szebb időket megélt Salomon kötésű K2es sílécemet, kölcsönkért síruhámat, és 42-es síbakancsomat (thx4pár).

Ígen, baromi jól festettem, hozzátett a vizuális élményhez az az első napon elkövetett 30rendbeli tanya, amit mivel van érzékem a szórakoztatáshoz, többféle koreográfia szerint adtam elő. Terpeszben hóekéből-spárgán át való hóba harapás, stb... Tetéztem a dolgokat a felállással...

A lényeg, hogy azért túléltem valahogy és még élveztem is. Vacsi után viszont konstatáltam, hogy ÚGY FÁJ MINDKÉT TÉRDEM, hoyg be pisilok...

Másnap kezdtem afelé tendálni, hogy én mégis inkább szörfözésre születtem, és hallgatnom kellet volna a megérzéseimre amik, azt suttogták kitrtóan, hogy amit hidegben kell csinálni az sosem jó...

Délre leverekdtük magunkat hasonlóan lestarpált kolléganőimmel a színre, és csodákcsodája 10szer jobban ment mint előző nap.

Mondanom sem kell hogy hammcipóbekaplak alapon már piros pályákon rezedáskodtam le kics:)

Szóval ennyi, nem olyan nagy cucc... Simán tudok síelni, oszt kész:)

Azért utólag bocs minden gyanútlan helyitől akit elkaszáltam a botommal, miközben tarzaninaként sűvítettem lefelé, vagy aki előtt összeestem a csákányosnál, vagy akinek a bütykére léptem 42-es (felemás színű, mert az egyiket kiszívta a nap) síbakancsommal, amikor is bedöngettem a hüttébe remegő inakkal...


hihi

Sí+én

Sok dolog vár még rám az életben. Gyerekem is lesz, meg saját lakásom (remélhetőleg fordított sorrendben), meg leszek még kockás hasú, meg fogok bandzsidzsámpingolni, valamint megtanulok valamilyen táncot, CSAKAZÉRTIS.

Viszont egyel rövidült a lista 2hete pénteken, mert kiszsófi felállt egy nagy lécre, és síelést imitált. Dobogókőre mentünk a történelmietlen pillanat miatt, de mielőtt megijednétek, nem a pályám, hanem elhagyatott lejtős utcákon "hasítottam".... (Lsd. a melléket képet :D) Röhögni ér, de csak visszafogottan, mert márc. 20án megyünk cégestül a Hockarra, nna az lesz az igazi ! Nemzetközi viszontagságaimról majd beszámolok...

SGyE-Salsa Gyilkos Egyesület

Képzeljétek kedves Olvasók, régi álmom teljesült, táncolni járok a Kedvesemmel.

Tüzes latin rigmusokra mozgunk minden 7főn, szőke göndör fürtjeit/sörényét vadul lobogtató Andi vezetésével.

Mit mondjak, nem erre számítottam, és kicsit félni kezdtem minden álmomtól, h izzasztó rémséggé ne fajuljanak mind, egytől egyig...

Az ember jánya azt hiszi, neki van mozgása, meg hát úgy mint sok minden idáig, ez is könnyen fog menni, ja és persze a latin dörgölőzés nem lehet olyan nehéz, cal hoci nekem a parkettet.

LÓFA**T!

Az egy dolog, h minden áldott 7főn megölni készülünk egymást hasonlóan sikerorientált párommal a fülleteg terem kellős közepén

-"mindig ott a térded ahol nem kéne!"
-"hamarabb lépsz"
-"nemérzem a ritmust, milyen macskazene ez?!"
-"eltakarják a tanárt -honnan kéne látnom, hogy mit rugdos a lábával?!?!?!?!?!?"

De ráadásul még nem is megy:) értem ez alatt, ha idegesen ugyan, de brillíroznánk, egye fene...

De hogy az előző alkalomkor bemagolt kombinációkra sem igazán sikerül visszaemlékezni... Ráadásul mint két talpig gipszelt botfülű imitáljuk a szenvedélyes pörgésforgást átvezetést... Egy öröm a szakavatott szemnek...

Nem is értem atánctanárokat?! Mér szeretik keresztre feszíteni az általuk imádott táncokat?!


Előre vetítve a jövőt:

A delfin a puszinál minimum leharapja az orrom.

Minden távoli tájon válogatott betegségek fognak gyötörni.

Californiában szörfözés közben kicsit megfulladok, és MiniMe fog kimenteni...