qszikex

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad
Őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint fémbe a savak
Ösztöneimmel belemartalak,
Te kedves, szép alak...

József Attila

USA part2

Kicsit in medias res voltam, uh íme némi magyarázat, hogy miért is:

Nem állítom, hogy az angolom hibátlan, még azt sem hogy jó. De azért jól elboldogulok vele - vannak finomságok amit nem tudok kifejezni, ha hadarnak nem értem, de hogy fogászati, egészen pontosan TMJ, azaz állkapocsízületi konferencián én érdemben részt vegyek Ámerikában?!

viccS

Egyszeri Zsófi már mondta 2hetes jogsival a zsebében, h "hát persze hogy visszaviszem a zsír új bérelt passzátját a szállodához főnök úr"! :D:D:D:D
Aztán csendben elidőztem odabent a bőrszagban, hogy hogy rájöjjek, hogyan is indul az automata autó:) ("ó igen, túdom hogyan kell csinálni, persze, nekem is az vaaan, csak messze parkolok vele...)

kamukirálylány

Ez persze régen volt, az viszont nem változott, hogy aki mer az nyer alapon nem félek belevágni dolgokba, mert bízom benne, hogy jól jövök ki belőle. Nemszeretem elszalasztani a lehetőségeket, no.

De mégis, kicsit talán nem éreztem magam elég kompetensnek. :)

De gy angol anatómiai gyorstalpaló, és a praxisban eltöltött 1,5 év, valamint a főnököm helyett elkészített pár vizsgaprezentáció elégnek bizonyult, hogy kiképeztessem magam a BIOpack és a TScan tudorává.

Ezért voltam ott:) no meg, hogy egyek 1 HAMBURGERT a HAMBURGER hazájában. Meg hogy jól megnézze magamnak ezeket az "amcsikat".



folyt köv.

USA part1

Kezdem a sztereotípiákkal: patrióták, félnek mindenkitől aki be akar menni, nem tudnak semmit a világról, dagadtak és buták. Igen kb. ezt gondoltam Amerikáról, ami alatt általában az Egyesült Államokat értjük - nem az egészt kontinenst...

Siralmas, tudom. Pedig én nem vagyok az az előítéletes típus. Mégis a fent felsoroltak mindegyike felütötte bennem a fejét, mikor is közeledtem az állkapocsízületi konferencia színhelye, Milwaukee felé.

Még a heves szívdobogásig is eljutottam a beléptetésnél... De képzeljétek nem történt semmi...

mukk

Persze fel lettem véve videóra, levették az összes létező ujjlenyomatom, majd enyém volt az amerikai álom! Igen, elkapott a gépszíj... Rengeteget tanultam a konferencián, és mégsem a megszerzett tudás mértéke az ami miatt még mindig nem térek észhez, hanem a források. Az emberek akik 10-20-30 évvel idősebbek mint én, az annyi helyzetük pedig... nos, ehhez nem tudom a szorzót :) Eszük tengernyi, és , és mi a furcsa?

Hát hogy nincsenek elbódulva önnön tökéletességük sugárzó fényétől, hanem viccesek, közvetlenek, és nem irigylik tőled a jót! Kicsit fel voltam készülve rá, a jó magyar átlagból kiindulva, h én leszek a Senki, híján a címnek, kornak, pénznek, és a himbilimbinek, és max a hajszínem és hátsó felem fog szimpátiát gerjeszteni irányomba.

Érdekes egybeesés, h pont a Védett férfiakat vittem el magammal - párhuzam ismeretlen kór, és női emancipáció között...

Kellemes csalódás ért, nem csak ezen a téren, hanem szinte minden első bekezdéseb felsorolt ügy kapcsán is.

Illetve átértékelődtek a dolgok. Lehet hogy sokat esznek, és azt képzelik, h a főzés kimerül a mikróban melegítésben. Még kisboltot sem találtam - a nagy benzinzabálókkal járnak óriási hodályokba gigantikus mennyiségben venni a kaját... Szóval igen, lehet h ez így van, de hogy milyen kedvesek, arról miért nem szól a jó magyar büszke fáma? Ezt fogom ezentúl látni bennük: megkérdezik, hogy hogy vagy, ha elfehéredsz, a repülőn, aki melletted ül és jót beszélgetsz vele, megadja az e-mailjét, hogy tudjátok folytatni, ha éppen lekésed a géped, aki mellett rágod a körmöd, felhívja egy barátját, hogy nézze meg mi a helyzet azzal a géppel... és még sorolhatnám!

A recepciós aki 3Xakkor a mint e, és ragyás, és egy ablaktalan alacsony plafonú helységben ül naphosszat, nem utál, mert a világra jöttél, hanem mosolyog. mindenki, mindig mosolyog. Ez nem azt jelenti, h nincs problémájuk, mert van,de arra röpke pillanatra, míg össze akad a tekintetetek, küld egy mosolyt, mert az nem kerül semmibe...

Ebben a tükörszobában járni, ahol ha dobsz egy mosolyt visszaverik még a falak is, JÓ.

És önmagamat is meghazudtolnám, hiszen eddig arra gondoltam, hogy nekik könnyű, nincs olyan a vérükben is keringő történelmi hányadtatottság mint nekünk... Ez igaz is, meg nem is... Lehet, h nincs és "nekik könnyű", hiszen a saját háborúik is messze zajlanak az országtól, de mégis, illene optimizmusból, közvetlenségből pédát venni róluk.

Addig is míg kikódolom mélabús magyar génjeimet :D gyakorlom a mosolygást, mert az utóbbi időben leszoktam róla. pedig jól működött!

Itt egy kép ahol nővéremmel éppen doktorálunk vigyorból:

Gyakoroljatok vele:D

kálvária, avagy Theó herétlenítés, 1 éves évforduló, és sanbenedettós seggöblítés

hi, my name is Sophie welcom in Heaven. Gondolom kapunyitogató hostess leszek, ha már úgyis egész életemben emberekkel kellett foglalkoznom...

Szóval ezt a mondatot fogom mondani hamarost, ha nem veszek vissza a tempóból... Tegnap kérem, nagy nap virradt, 1 éve nyúzzuk egymást Ducitexszel. SAjnos ezt nem tartottuk számon eléggé, így könnyelműen igent mondtunk az állatdokinőnek, így pont erre napara lett előjegyezve Theo drága a le nem szállt gojszlijával - műtétre.

Nem is értem ezt igazán, hogy miért van a fajkutyákkal ennyi gond.. Elvileg tökéletesnek kéne lenniük, oszt a jelek szerint egyre kehesebbek... Mind1 is Theot nem azért szeretem, mert annyira fajtiszta, hanem mert ő olyan kis butyuta. az enyém, na. :)
Szóval az egy dolog, h a Yorkiknak ki kell húzni a tejfogukat, mert nem esik ki, folyton csipásak, mert elzáródik a könnycsatonájuk, é befelé fordul a szemhéjuk, de hogy a golyójukat is hasukból kell előbányászni?4 Ez nem volt benne a használati utasításában a kis superpetnek...

A rák (amivel fenyegettek) nem játék, uh mind a ketten (2 okos) rábolintottunk a keddre. Majd rájöttünk, h romantikus estete akartunk tartani az Apátság sörözőben (igen, romntikus est egy sörözőben :P)...

Bár Ák még reménykedett, h kutya baja lesz az ebnek a műtét után, és megyünk málnás söröcskét hörpölni, amint meglátta Kutyador reszkető ábrázatát, ezüstnitráttal(úgy néz ki mint a kályhaezüst) bekent pocakját, véres vattapamaccsal ellátott mellső lábacskáját, kitört belőle az aggódás.

Csakhogy a fent ecsetelt állapotig, a műtét UTÁNig el kellet jutni valahogy.

Én nem tudom, h miért de SOHA SE TUDOK IDŐBE NELINDULNI... így rohantam haza kocsival, majd villámgyorsan lerázta t-online-os csalót, aki 20%-al kevesebbért kínálta kábelTV-t és rohantam a kocsi felé az ebbel.

még volt 25 percem, h óbudáról eljussak újpalotára :D

Már amikor a csávót küldtem a sunyiba is éreztem, h valami nincs rendben szagilag a kócossal... lent szemrevételeztem a saccolt szagforrást, és persze mikor ragasztja tele szarcsimbókkal a valagát az édes, mint amikor fényutazni készülök, h pont a fenekétől 3 cm re lévő területet operálják?!

VÁÁÁÁÁÁÁÁ

Visszamenni nem volt idő, uh a kocsiban rendelkezésre álló szerekkel igyekeztem megregulázni bűzlő kutyatexet... Leletár: nedves törlőkendő, san benedetto vóter... póráz felakaszt a hátsó ablaktekerőre, kutya kipeckel, és hát... gondolhatod...

Aztán sűrű dudálások közepette megérkeztünk a rendelőbe, ahol szegénykének előttem adták a be a bódiító injekciót.. Komolyan olyan volt, mintha műállatka lenne, szeme üveges, és ahogy hanyadt fordították, a lába az égnek álltak...

Aztán megszabdalták szegényt, kicsit jobban is mint tervezték, mert jól elbújt a kis pingponglabda... Hazafelé már csak egy reszkető lámpaernyővel feldíszített kis szőrcsomót vittem...

Órákig aludt, alig tud mozogni... Éjjel arra keltünk, h a fejére rakott műanyag ellenző a falhoz, meg a bútorokhoz koccan... botorkált szegényke...

Alig várom már h hazamenjek hozzá! ...

Sí2

Tudom, h egy lustapék vagyok, de pont az előbb rúgtam bele a küszöbbe, és ezt betudom büntetésnek amiért ilyen sokáig nem írtam. Már lassan egy hónapja, h az osztrák símezőknek is bemutattam szebb időket megélt Salomon kötésű K2es sílécemet, kölcsönkért síruhámat, és 42-es síbakancsomat (thx4pár).

Ígen, baromi jól festettem, hozzátett a vizuális élményhez az az első napon elkövetett 30rendbeli tanya, amit mivel van érzékem a szórakoztatáshoz, többféle koreográfia szerint adtam elő. Terpeszben hóekéből-spárgán át való hóba harapás, stb... Tetéztem a dolgokat a felállással...

A lényeg, hogy azért túléltem valahogy és még élveztem is. Vacsi után viszont konstatáltam, hogy ÚGY FÁJ MINDKÉT TÉRDEM, hoyg be pisilok...

Másnap kezdtem afelé tendálni, hogy én mégis inkább szörfözésre születtem, és hallgatnom kellet volna a megérzéseimre amik, azt suttogták kitrtóan, hogy amit hidegben kell csinálni az sosem jó...

Délre leverekdtük magunkat hasonlóan lestarpált kolléganőimmel a színre, és csodákcsodája 10szer jobban ment mint előző nap.

Mondanom sem kell hogy hammcipóbekaplak alapon már piros pályákon rezedáskodtam le kics:)

Szóval ennyi, nem olyan nagy cucc... Simán tudok síelni, oszt kész:)

Azért utólag bocs minden gyanútlan helyitől akit elkaszáltam a botommal, miközben tarzaninaként sűvítettem lefelé, vagy aki előtt összeestem a csákányosnál, vagy akinek a bütykére léptem 42-es (felemás színű, mert az egyiket kiszívta a nap) síbakancsommal, amikor is bedöngettem a hüttébe remegő inakkal...


hihi