Gyökerek

Így olvasva akár a futbalhuligánokról is szólhatna ez a poszt -de! nem arról fog.

Sokkal inkább, hogy 3 kellemes órát töltöttem félidegenek társaságában Kaposváron - 10 éves osztálytalálkozó ürügyén. Úgy hozta a sors, hogy a kísérleti jelleggel indított 6 osztályos évfolyam büszke nebulójaként léptem át a patinás Táncsics Mihály Gimnázium 150 éves küszöbét 199x-ben. Akkoriban még nem sejtettem, hogy érettségizni az ország másik felén fogok. Az eset, amiért ez így esett, elég hirtelen ütött be, így egy félévkor távoztam, köszönés nélkül. Azóta nem láttam őket.

A városba is ritkárán járok - nincs ott senkim -ja de, az anyám, de az nem mérvadó.

Ebből kifolyólag, kicsit olyan volt, mintha egy régi film kockái peregnének - amit láttam már valamikor. Nevek, arcok, a terem, a tanárok. Sebészileg lettem kiemelve onnan és 13 év múlva vissza pottyantam.

Őszintén örülök, mert ez az amputáció furcsa módon visszafordítható - a régi osztály és én elég jól elvoltunk.

Köszönöm, hogy meghívtak - köszönöm Melinda.

Drakula lemaradt rólam...

... egy prezentáció miatt.

Így esett, hogy mind az 5liter véremmel épségben haza értem Romániából.

Szépen ültem 1 szállodai szobában és vertem a billentyűket és távolról elértem különböző számítógépeket - 2 napig. Eközben tőlem 20 km-re terpeszkedett az alább látható csínos kis pecó:

Lévén életemben nem bírtam megnézni 1etlen horror filmet sem, lehet annyira nem is bánom, h kihagytam :)

Déli harangszó

Vezetek, kivagyok. Így egyben írva, kis betűvel. Mert már külön fogalom, és nincs is benne semmi különös, hiszen naponta előfordul. Hallgatom A Petőfit. Imádom. Ez az én percem, perceim, szünetem, mikor ki kell jönni valamit elintézni napközben. Süt rám a Nap, és araszolok a Moszkván. Istenáldotta dugó. :D

És ekkor megkondult. A harang. Pont úgy mint 20 éve.

Kongott, mint mikor sebes térdű, szemüveges mivoltomban, Kaposváron ültem a faltól falig szőnyegen játszódva. És szólt a rádió, és a rántott hús szag terjengett és por pontok álltak a levegőben, mert a déli harangszóra megáll az idő.

Ahogy meg állt múlt héten csütörtökön is, a dugóban.

Zacskó - lábon

Eddig sikerült a csontjaimat egészben megtartani - ám azért csak megadatott a zacskóval a lábon fürdés.

Az egész azzal a szuperszép világos, magassarkú, hasított bőr cipővel kezdődött...

Komolyan, én nem tehetek róla, hogy Á azonnal a kezembe nyomta a csak szívfájdításból felpróbált topán pénzben mért ellenértékét.

Egy ilyen szépséget nem lehet a szekrényben hagyni (mert megsértődik), így természetesen másnap debütált. Viszont elnézve azt a 3 négyzetcentit, ahol a 39-es lábam fejének kellene kb. 12 órát nyomorognia - arra jutottam, h a premier előtti estén leszámolok a benőtt körmömmel. Ez a vacak, amolyan genetikai örökség - benő, fáj, sebészet, v pedikűr.

Ez utóbbival élek, mint protekciós - mert nekem mázlistának manikűrös a nővérem. Így kordában lehet tartani a kis cipó lábujjakat.

De! Krisztit - a szemzők és flakszok koronázott királynőjét - nem lehet egy spontán az ölünkbe hullott cipővásárlás ürügyén előállítani.

Így megcsillant a fény a kisolló élén, én felvettem a meditációs törökülés pozíciót, és nagy erőkkel neki láttam.

Maradjunk annyiban, h nem kellett volna. Hogy fáj e? nagyon... Konkrétan bicegek, úgy begyulladt a művem helye - ja és baba cipőben járok, bár a papucs lenne az igazi.

Kaptam is a pofámra, a lábamra meg egy csinos dunsztkötést :( Amit nem érhet víz 24 órán keresztül.

Uh Á szépen körbe szigszalagozott egy alig használt uzsitasit a jobb lábamon, és tádám kész a hülyegyerek...

:D

Szerencse

Ebben a szotirban a szerencse nem kapott lapot. Nevezhetnénk szernecsétlenségnek is az esetet, ami így esett:

Tegnap szublimált a pénztárcám egy 60 méteres szakaszon T sétáltatás közepette, a kisbolt felé félúton.

Se magyarázat, se szemtanú, ... se pénztárca.

Legjobban a szerencse pénzem fog hiányozni - ami New York-ból származik, 1 1pennysből készült és a szabadság szobrot ábrázolta.

Kész szerencse, h csak 1500 pénz volt benne :)